Emlékezések

Régi emlékek
A Balatonvilágosi Általános iskolai évekről

A nevem: Kalán Endre.(Bandi) 1948-1956 évek között végeztem el a Balatonvilágosi Állami Általános Iskolában az általános iskola nyolc osztályát.
(Megjegyz : Rokonságom ezen a néven nem élt a településen. Édesanyám válása után ebben az időben nagyszüleimnél Kolláth Sándoréknál nevelkedtem. Nagyapám vasutas volt az idősebbek közül bizonyára sokan emlékeznek még rá.)
Még ma is fel tudom idézni azt a napot, amikor 1948 szeptemberében átléptem az iskola küszöbét. Abban az időben az iskola alsó tagozata az akkori Felső-telepen működött, a Mészöly Géza sétány melletti első utcában .Úgy emlékszem akkor több utca azon a részen nem is volt. Az osztályterem padlózata gázolajjal volt felkenve. Tízóraira vízben oldott tejport és gyümölcsízt kaptunk. Nagy volt a szegénység abban az időben. Voltak olyan társaink akik nem tudtak rendszeresen iskolába járni mert nem volt cipőjük, vagy a testvérek felváltva hordták. Erősen látszódtak még a II. világháború harcainak a nyomai. Sérült épületek, lövészárkok, bombatölcsérek. A nagy szünetekben mi is háborúst játszottunk, és a katonák által elhagyott rohamsisakokkal a fejünkön futkostunk a lövészárkokban.
Pedagógusi nevelő eszköz volt még a nádpálca. Fegyelmezésként kaphattunk „körmöst” vagy padra húzás után kimért büntetésből nádpálcát a hátsó felünkre. Akkor ez természetesnek tűnt és senki nem vette túlságosan zokon. Érdekes volt a lakosság összetétele. A törzslakosok mellett számos olyan család lakott itt akik nem voltak az akkori politikai rendszer kegyeltjei .Gróf, báró, volt katonatisztek és volt kormánytisztviselők valamint Tolna megyéből kitelepített német ajkúak. Jelenlétükkel- műveltségük illetve hagyományaik által- emelték a település szellemi és kulturális színvonalát.
A felső tagozatos iskola az Alsó-telepen volt, a jelenlegi vízművön túl, közel Aligához egy nádfedeles épületben. Én az Alsó-telep 12 sz. alatt laktam, az un.” Schanda” villában. Az akkori állapotokhoz tartozik, hogy a korábbi nyaralókat részben államosították, a nagyobbakból vállalati üdülők alakultak a kisebbekbe pedig -a helyi szűkös lakáslehetőségek miatt- helybeli lakosokat telepítettek be a tulajdonos nyaralásához legfeljebb egy szobát fenntartva. Mint gyerek nagyon boldogan éltem meg ezt az időszakot. Tavasszal és ősszel kerékpárral télen, ha jó volt a jég korcsolyával jártam iskolába. Voltak helyi állandó és nyári barátaim, akik rendszeresen itt nyaraltak. A nyár végén mindig irigykedtek, hogy ők mennek mi pedig maradunk.
A felső tagozatos oktatás megmaradt egy szegényes felszereltségű falusi iskola szintjén, de ennél sokkal többet nyújtott mivel kiváló pedagógusaink odaadó munkája ellensúlyozta a tárgyi feltételek hiányát. Itt említeném meg Zsinka János igazgató urat, Erdélyi János osztályfőnökünket és Horváth Gyula tanár urat.
Emlékemben él még mikor fizika szakkörön tanári útmutatással megépítettem detektoros rádiómat és nagyon büszke voltam mikor megszólalt. Volt rajz és kultur szakkörünk is.
Számos színdarabot mutattunk be a helyi kultúrházban. Ez utóbbi valahol a Klára- telep első felében volt. Itt működött a mozi is vasárnaponkénti előadással ahol többségében háborús filmeket mutattak be. Televízió akkor még nem létezett így rengeteget olvastunk. A nehezen megszerzett ifjúsági regényeket (Verne, May Károly ,Jókai stb…) kézről-kézre adtuk.

Az általános iskola befejezése után Esztergomba kerültem bányagépészeti technikumba, és mint kollégista gyakorlatilag elhagytam a települést. A családom Lepsénybe költözött, ettől fogva a nyári időszakra korlátozva egyre ritkábban fordultam meg Balatonvilágoson.

Gyermekkorom helyszínére mindig szívesen gondolok. A kis iskolából távozva a kapott útravalóval úgy gondolom sikeres szakmai életet éltem. A középiskola elvégzésén túl két főiskolai diplomát szereztem( mérnöki és gazdasági) A szénbányászatban valamint annak ágazati irányításában felelős műszaki beosztásokban 36 évet töltöttem el. A bányászat visszafejlesztését követően terület- és vidékfejlesztési ismereteket szereztem. Ezeket kamatoztatva ipari fejlesztéseken és EU-s pályázatokon dolgoztam, ma már tanácsadóként nyugdíj mellett egyre kevesebbet.

Első „nekifutásra” a fentiekben leírt emlékezést tudom közreadni. Amennyiben sikerül felkelteni a jelenlegi tanulók érdeklődését iskolájuk, vagy településük múltja iránt úgy hozzám eljuttatott konkrét kérdéseiket e-mail útján szívesen megválaszolom.
Az aktualitást a mellékelt fényképek is generálhatják.
A tanulók a képek és nevek alapján azonosíthatják rokonukat vagy ismerőseiket, nekem pedig visszajeleznének a képen szereplőkről mivel senkivel nincs jelenleg élő kapcsolatom.

Szívélyes Üdvözlettel: Kalán Endre

Kelt: Tatabánya, 2009-11-11
E-mail: ekalan@t-online.hu



Letöltés teljes méretben
Balatonvilágosi Ált. Iskola 1953-54 tanév V-VI osztályok tanulói


Álló sor balról jobbra:
Schneidler Klára, Paróczai Katalin, Náhocki Mária, Kalán Endre, Süle József, Propszt József, László János, Kovács Erzsébet, Erdélyi József, Bodrogi Emma, Nagy László, Vigh Ilona, Kovács János, Berkec Erzsébet
Középen, tanárok:
Zsinka János igazgató
Horváth Gyula osztályfőnök
Ülő sor balról jobbra:
Pocsmár László, Lakatos Sándor, Pintér József, Szabó József, Vigh József, Gősi István, Szőnyegi Sándor, Schneidler Fülöp, Cséfalvai Örs, Molnár Gyula


Balatonvilágosi Ált. Iskola 1954-55 tanév VII.osztály tanulói:


Álló sor balról jobbra:
Schneidler Klára, Halász Veronika, Propszt József, Kalán Endre, Orbán Gizella, Bodrogi Emma
Középen:
Zsinka János igazgató (az ölében valószínű, hogy a kislánya)
Ülő sor balról jobbra:
Kovács János, Szabó József, Borsó István, Nagy László

1951. VIII. osztály


Letöltés teljes méretben
Zsinka János Igazgató
Kovács Ilona, Szarka Magda, Török Lenke, Vörös Ilona, Kellár Ferenc, Pintér J.